Sunrise

 

VI. fejezet

Helyzetek

 

Másnap mosolyogva ébredtem, kipattantam az ágyból és lementem reggelizni. Az ebédlő ablakán gyönyörűen besütött a nap. Leültem az asztalhoz és elkezdtem reggelizni, mikor megszólalt a csengő.

 - Megyek, kinyitom!- szólt apa, és kinyitotta az ajtót.

 - Hannah gyere! Emmáék azok, téged keresnek.

 - Mindjárt megyek!- szóltam, majd oda mentem az ajtóhoz.

 - Oh sziasztok! Mizu?

 - Hello, azt szeretnénk kérdezni, hogy lenne-e kedved jégkorizni velünk?

 - Persze, csak van egy kis bökkenő, hogy nem tudok korizni.

 - Ugyan könnyen megtanítunk!- szólt Ben.

 - Ne szóld el!- mondtam nevetve.

 - Este 6-kor találkozunk a park előtt!

 - Oké, de még apuékat megkérdezem.

 - Na jól van, akkor este találkozunk.- szólt Sarah.

 - Rendben, akkor 6-kor, sziasztok!- és bezártam az ajtót.

Apa pont olvasott a nappaliban, itt az alkalom- gondoltam.

 - Apa!

 - Igen?

 - Elmehetek jégkorizni Emmáékkal?

 - Hallottam hogy este 6-ra beszéltétek meg, 8-ra legyél itthon.

 - Rendben, köszi.

 - Ja, amúgy a jégkorim hol van?

 - Szerintem a lépcső alatti cipős szekrényben.

 - Megkeresem.

Kint szállingózott a hó, anya sütit sütött, a fahéjas süti illata az egész házat betöltötte. Eljött az este, besötétedett.

 - Anya, akkor indulok!

 - Várj kesztyűt, sálat, sapkát felvenni.

 - Jaj, anya! Nem vagyok dedós!

 - Tudom, de hideg van kint.

Felmentem a szobámba és előkerestem a sálamat, nem mondom, de hosszú ideig tartott.

 - Na sziasztok!- rohantam ki a házból, már úgy is késésben voltam!

Végig szaladtam a kivilágított utcán, minden ház fel volt díszítve égőkkel. Egyik szebben, mint a másik. Az utcában csak nekünk nem volt kidíszítve.

Apa azt tartja, hogy nem a díszítés és az ajándék a fontos, hanem a szeretet, ez a Karácsony lényege.

Szaladtam majdnem el is estem olyan csúszós volt a járda.

 - Na végre megjött!- szóltak a többiek.

 - Bocs a késésért, tudjátok a pontosság nem az erősségem.

 - Tudjuk!- kiáltották nevetve.

Elindultunk a kinti jégkori pálya felé. Szépen ki voltak díszítve a környező fák, nagyon hangulatos volt. Leültünk és felvettük a korinkat.

Én alig tudtam benne megállni, nagyon vicces lehetett, ahogy ott szerencsétlenkedtem, a pályán is végig kapaszkodtam, nem mertem elengedni a falat!

  - Gyere már!- szólt már Sarah.

  - De nem merek.

  - Fogd meg a kezem és gyere!

 Nagy lassan oda csúsztunk a többiekhez.

 Beszéltünk, mikor Emma egyszer csak megfogja a vállam.

  - Nézd csak itt van Christopher!

  - Hol? Tényleg? Jaj Istenem, meglátja, hogy mekkora béna vagyok.

  - Nézd csak ott áll!

  - Juj, tényleg bújtassatok el!

  - Na gyere menjünk odébb!

  - Jaj, ne meglátod és ott nevetnek a haverjaival, biztos rajtam.

  - Nézd csak jön felénk!

  - Ne-ne-ne, kérlek nehogy!

  - De-de, szerintem hozzád jön.

  - Hűha lehet, hogy tetszel neki?

  - Ugyan már!

A szívem összeszorult, a térdem is remegett. Mikor láttam, hogy közeledik felém, miközben csak bámultam magam elé.

 - Szia!- köszönt.

 - Szi-szi-a!- mondtam kissé akadozva.

 - Láttam, hogy nem annyira tudsz korizni.

 - Azt jól láttad, jaj, mindjárt megint elesem.

 - Gyere megmutatok néhány technikát.

 - Megmoccanni sem merek!

 - Gyere!- és megfogta a kezem. Úristen megfogta a kezem!- kiáltottam magamban. Olyan furcsa volt az egész, a szívem majd ki esett a helyéről.

 - Na figyelj! A jobb lábad tedd előrébb és a ballal csússz előre!

 - Oké.

 - Na ez már megy. Én hátra felé csúszok, fogd a kezem és próbálj felém siklani!

Elkezdtünk így korizni, alig hogy mentünk így egy kört, hirtelen valamiben megakadt a korim és elestem. Ahogy hátra zuhantam, szegény Christophert is magammal rántottam. Majdnem rám esett, de szerencsére kitámasztotta a karjával magát.

 - Bocsesz. Nem akartam!

 - Nem baj! -és elkezdtünk nevetni

 - Hopsz, nekem most mennem kell, várnak a barátaim! Köszi mindent és még egyszer bocs!

Többiek már a büfénél voltak.

 - Na mi történt? -kérdezte Emm

 - Képzeljétek, rám esett!

 - Húúú! Mit szólt hozzá hogy elrántottad? -kérdezte Sarah

 - Nevettünk az egészen

 - Ajjaj itt valami készülődik -szólt közbe Tom

 - Srácok, mennyi az idő?

 - Nyolc lesz mindjárt

 - Mennem kell!

 - Ne már most jöttél!

 - Tudom, de 8-ra otthon kell lennem. Jó szünetet! Sziasztok!

Gyorsan szaladtam haza felé. Én félek a sötétben főleg az utcán, meg amúgy is késésben voltam. Ahogy szaladtam a főúton egy szép autó állt meg mellettem és Christopher szállt ki belőle.

 - Hova sietsz ennyire

 - Haza!

 - Gyere szállj be haza viszlek

 - Áh kösz de nem kell haza szaladok.

 - Nem biztonságos ilyenkor egy lánynak pont ezen a környéken mászkálni

 - Rendben, igazad van. -és beszálltunk az autóba.

 - Hogy-hogy ilyen hamar haza mész?

 - Nyolcig engedtek el.

 - Hol laksz, merre forduljak?

 - A Lincoln Road felé mennyünk abban az utcában lakok. Nem is tudtam, hogy tudsz vezetni.

 - Nem rég kaptam ezt az autót a szüleimtől.

 - Ja, értem!

Az én szüleimnek sosem lenne pénzünk arra, hogy vegyenek nekem egy ilyen drága autót -gondoltam magamban

 - Mi az? Úgy elgondolkodtál.

 - Állj meg itt lakok. Köszi, hogy haza hoztál.

 - Szívesen, azt szeretném kérdezni, hogy jövő héten, pénteken lenne e kedved eljönni velem vacsorázni?

 - Ne haragudj, mert van barátnőd és amúgy is: apától kéne elkérni randizni és ő veled nem engedne el. Hívd el a barátnőd biztosan elmenne veled.

 - Ne haragudj rám! Jó éjszakát!

 - Megértelek, és neked is jó éjt! - mondta letörve és szomorúan.

Én is szomorú voltam, de ez így volt helyes, tiszta a lelkiismeretem.

 - Sziasztok! -köszöntem, az ajtón belépve.

 - Szia lányom! -köszönt apa -Ki hozott haza?

 - Christopher. Rendes volt, mert haza hozott, nem akarta, hogy a sötétben jöjjek haza.

 - Ez tényleg rendes volt tőle. -Szerintem belül jószívű, a nagyképűség csak látszat. -Lehetséges, hogy így van. És még mindig tetszik?

 - Igen, egyre jobban.

 - Hát, te tudod Hannah én csak azt szeretném, hogy boldog légy. A te döntésed, nem szólok bele.

 - Meghívott vacsorázni, de nemet mondtam.

 - Miért?

 - Sok dolgot kell még elrendeznie maga körül. Na megyek a szobámba. Jó éjszakát.

 - Neked is lányom.

Oldal: Napkelte 6. fejezet
Napkelte/ Sunrise ez a könyv címe =) remélem tetszeni fog - © 2008 - 2024 - napkelte.hupont.hu

A HuPont.hu-nál a honlap készítés egyszerű. Azzal, hogy regisztrál elkezdődik a készítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat