Napkelte/ Sunrise ez a könyv címe =) remélem tetszeni fog

IX. fejezet

Szabadság

- Egyébként te tényleg ennyire hiszel Istenben? - mélyen a szemembe nézett. Én csak mosolyogtam és bámultam rá.

- Persze, hogy hiszek Istenben.

- Honnan veszed, hogy létezik?

- Kérlek, nézz körül! Látod ezeket a csodálatos hegyeket? Látod a fenyőfákat? Látod a csillagokat? Szerinted ennyi csodálatos dolog, létrejöhet magától?Nem kell, hogy legyen Valaki, aki ezt a sok mindent megalkotta? Semmiből soha nem lesz valami magától. Egyszerű logika az egész. Valami hatalmasabb dolog kell, hogy legyen a háttérben. Például, nézd meg az embereket. Minden ember más és más, olyan változatosak, a DNS bonyolult fehérjeláncolat, nagyon pontos és precíz Tervező hozhatott létre téged és engem.

- Oké, tegyük fel, hogy van Isten. De akkor miért nem ad jelet, hogy létezik?

- Ő szól hozzánk, csak van, hogy nem halljuk meg. Érezted-e már a lelkiismereted?

- Igen, ha valami rosszat tettem.

- Isten szólt hozzád, hogy nem volt helyes, amit tettél.

- Bocs, de én ezt nem tudom elfogadni. És ha Ő van, akkor miért hagyja az embereket egyedül?

- Ő nem hagyott el minket, mi fordultunk el Tőle!

- Miért van annyi nyomorult ember?

- Minden ember a Szeretetre vágyik így lettünk beprogramozva, de ezt a szeretet csakis Isten tudja, biztosítani igazán. Hiába szeret sok ember, mégis valami hiányzik. Te hogy érzed?

- Vannak szüleim, sok barátom, barátnőm is van. A suliban is mindenki szeret.

- Oké, és boldog is vagy?

- Van pénzem, sikeres is vagyok.

- Kérlek, válaszolj! Boldog vagy?

- Hááát...

- Boldog lennél, ha kapnál egy saját villát, sok autót és mindened meglenne? Őszintén! Tényleg tökéletes lenne minden?

- Nem biztos, nem tudom, nem hinném.

- Látod, kell valami, ami betölti azt az űrt a szívedben. Valaki az alkoholba, a bulizásba és egyéb dolgokba menekül, próbálja pótolni a hiányt.

- Na jó, és te boldog vagy?

- Tudom, hogy nem vagyok gazdag, nem vagyok az iskola legszebb lánya, nem tartozom a menő és a trendi emberek közé. De tudod, nagyon boldog vagyok.

Tudom, hogy sok nehézség van minden ember életében, köztük az enyémben is, de szabad vagyok. Ez az érzés csodás, olyan szabaddá tud tenni Isten. Mikor ezt érzem, nem érdekel semmi, az sem, ha meghalnék abban a pillanatban.

- Ne túlozz!

- Nem túlzok. Tárd ki a kezeid az ég felé!

- Ne már, mit akarsz tenni?

- Nyugi, nyújtsd ki a kezed és csukd be a szemed!

- Ugye nem csinálsz hülyeséget?

- Dehogyis, tárd ki a kezeidet!

- Hú, rendben.

Kitárta a kezeit és becsukta a szemeit. Mögé álltam és még jobban felemeltem a kezeit.

- Na így jó, és most kiáltsd ezt: Jó az Úr! Szabaddá tesz!

- Ne már, bárki meghallja, mit gondol?

- Én is veled kiáltom, na gyerünk egy, két, há!

JÓ AZ ÚR! SZABADDÁ TESZ!

JÓ AZ ÚR! SZABADDÁ TESZ!

Együtt kiáltottunk, a hegyekben visszhangzott. A szél felerősödött és olyan volt, mintha repülnénk. Lassan megfordult és közeledett az arca az én arcomhoz.

Húúú, ez így nem lesz jó, a szeme elárult néhány dolgot. Ezt nem szabad- gondoltam magamban.

- Hohó, állj ez így nem helyes! Inkább jobb lesz, ha most megyek. Jó éjt! Vigyázz magadra!

Annyira sajnáltam, mert nagyon szerettem, de ez így nem lett volna helyes. Nagyon meglepődött, hogy olyan hirtelen otthagytam és véget vetettem az egésznek, de éreztem, hogy ez már nem a szabadságról szól. Nem akartam bonyolítani a helyzetet, de mégis sikerült. Fogtam a gitárom, hátra néztem és még mindig ott állt.

- Szia, jó éjszakát! - mondta gyengéden és elgondolkozva.

- Jó éjt, bocsánat! - és bementem.

Nem szóltam a többieknek semmit, besettenkedtem a szobába, úgyis olyan elmélyülten néztek egy filmet. Félhomály volt a tévé miatt, így nem is látták, hogy bemegyek a szobámba. Gyorsan ledobtam a gitárom és ledőltem az ágyba. Néztem a plafont és a gondolataim csak kavarogtak a fejemben. Vajon megértette? Nem gondolt furcsának? Helyesen cselekedtem? Mi lesz holnap? Hogy fogok a szemébe nézni?