Sunrise

 

III.fejezet

 

Az első beszélgetés

 

 

 

Tesi óra volt, a sportcsarnokban voltunk. Röpiztünk, én egy csapatban voltam Sarah-ékal. A másik csapatban ott volt Christopher barátnője, Nina. Nem csíptem őt, pedig Apa azt mondta, hogy: "szeretnünk kell az ellenségeinket is." De a falra tudok mászni, mikor a szőke haját dobálgatja. Igaz, még nem volt hozzám egy rossz szava sem, de a tekintete elárult mindent.

Lenézően és utálattal nézett rám. Szeretem az emberek tekintetét tanulmányozni, mert az elárul mindent. Otthon is csak Christopher-ről álmodoztam.

- Uram! Kérlek téged, ha ez a srác hozzám való, akkor kérlek küldj valami jelet. Annyira tetszik, olyan helyes! Sosem zúgtam bele így senkibe, de ha nem hozzám való, akkor figyelmeztess! Ámen.

Teltek-múltak a hetek. Már november volt, megkezdődött a jéghokiszezon is. Közben megtudam, hogy Christopher a legjobb jéghokis a gimiben. Egyre jobban beleestem. Éppen dráma óra vége volt, mikor Mrs. Wentar megkért, hogy szerepeljek a karácsonyi színdarabban. Biztosan Apa elmondta neki, hogy szeretek gitározni és énekelni. A darabban is énekelnem kellene gitár kisérettel.

- Végre megmutathatom egy-két dalom - gondoltam. Nagyon örültem a felkérésnek.

Otthon regeteget készültem és gyakoroltam a "titkos" helyemen, sokat üldögéltem reggelenként és próbáltam egy király dalt írni. Igaz, hűvös volt már az idő.

A fákról már lehulltak a levelek, de még mindig sokat voltam odakint. Sajnos hiába, nem jött az ihlet. Mérges voltam: itt az időm, és én meg csak szerencsétlenkedek. Telt az idő, már megkezdődtek a próbák. Az elsőn ott volt mindenki, aki szerepelni fog a darabban, sajnos őt nem láttam sehol. A tanár kiosztotta mindenkinek a szerepét.

- Kész vagy a dalokkal, Hannah?

- Háát... ööö... nem teljesen, de jövő hétre készen lesznek - mondtam dadogva.

Annyira mérges voltam magamra! Elhatároztam, hogy ha hazamegyek, addig ki nem jövök a szobámból, míg valamit nem alkotok.

Hiába, otthon sem haladtam semmire. Eszembe jutott, hogy Adam tudna segíteni. Gyorsan berontottam a szobájába.

- Tudsz segíteni? Vészhelyzet van!!!

- Igen, csak legközelebb ne így gyere be, mint egy tank. Épp telefonálok.

- Hopsz, bocs. De gyere már segíteni!

- Mi az? Atomtámadás van és meg akarod menteni a világot?

- Rosszabb! Nem tudok egy dalt megírni! Nem jön az ihlet és kifogytam az időből.

Lementünk a nappaliba és elkezdett zongorázni. Én csak néztem ki a fejemből és hallgattam, aztán elkezdett egy dallam csengeni a fülemben. Felrohantam a szobámba és gyorsan lekottáztam, a szöveg csak jött magától.

 

" Azt kérdezed, hol van?

Azt kérdezed, miért van így?

Ürességet érzel, és nem látod a fényt?

Csak tengsz és lengsz?

Függsz a levegőben?

Én tudom a titkot, amitől boldog lehetsz!

Csak tedd le lelked terheit és lásd meg a fényt!

És ragyogni fogsz, mint egy csillag az égen."

 

- Ez az! Végre kész! - kiáltottam.

A dal csak úgy előtört belőlem, féltem, hogy mit fognak hozzá szólni a tanárok, a diákok és az egész suli. Nem baj. Eddig gyáva voltam, de most már nem titkolom el. Másnap, a következő próbán megmutattam a dalt Mrs. Wentarnak.

- Miről szól ez a dal, és hogy kapcsolódik a karácsonyhoz?

- Az emberekről szól, és arról, hogy boldogtalanok. Szeretném, ha mégértenék legalább ilyenkor az élet értelmét - ez az álmom.

- Remélem, a fellépésen is elmondod ezt, hátha akkor megértik a dalod lényegét!

Elkezdtünk próbálni. Mikor én következtem, a színpad közepén volt egy szék. Oda leültem, és elkeztem gitározni és dúdolni.

Egyszer csak kinyílt az ajtó, és besétált Christopher. Hirtelen azt hittem, hogy leesek a székről A szívem elkezdett erősen kalapálni, a gyomrom összeszorult. Leült a nézőtéren és figyelte a próbát. Mikor lejöttem a színpadról, a függöny mögül bámultam.

Vajon rám vár? Tetszek neki? A próba után kimentem a folyosóra. Ő ott állt, én pedig az ellenkező irányba elidultam.

- Kérlek, várj meg!

Megálltam. Azt hittem, összeesem, amikor megszólított.

- Fáj még a fejed?

- Nem, már régóta nem.

- Még azóta sem kértem bocsánatot. Ne haragudj, véletlen volt.

- Elhiszem - mondtam mosolyogva.

- Milyen dal volt az , amit az előbb játszottál?

- Saját szerzemény. A fellépésen énekelni fogom a szövegét is.

- Amúgy csak pár hónapja jársz ide, igaz?

- Igen, a nyáron költöztünk ide.

- Én Christopher Taylor vagyok.

- Sokat hallotam már rólad, hogy te vagy a "suli legmenőbb sráca", ugye?

Erre nem mondott semmit.

- Na, szia mennem kell - mondtam és ott hagytam. Már így is eléggé bele vagyok zúgva, ennél jobban nem akarok. Szinte minden lány oda van érte, barátnője is van. Nem szeretnék ”pótlék”, vagy 2. számú barátnő lenni. Hazafelé végig rajta járrt az eszem. Ez vajon jel volt?

Azon gondolkoztam, hogy milyen bunkó voltam vele.

- Így már tényleg semmi esélyem – gondoltam.

Oldal: Napkelte 3. fejezet
Napkelte/ Sunrise ez a könyv címe =) remélem tetszeni fog - © 2008 - 2024 - napkelte.hupont.hu

A HuPont.hu-nál a honlap készítés egyszerű. Azzal, hogy regisztrál elkezdődik a készítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat