Sunrise

 

VIII.fejezet

 

Fordulatok

 

  Sajnos hamar vége lett a szünetnek, és megkezdődött a suli. Reggel Emmáékkal beszélgettem, mikor megláttam Christophert, rám nézett és gúnyosan mosolygott rám.

-         Mi volt ez, láttad ezt a fejet? – kérdezte Sarah.

-         Aha, persze most biztos rajtam gúnyolódnak, mert tudja, hogy csak a lelkész lánya vagyok.

-         Ugyan már, ne légy ilyen! Sokkal különb, vagy mint a baráti körében a lányok, legalább van benned tartás és a szemeidből nem a gyűlölet, és a gúnyolódás látszik. Nem tudja Christopher, hogy mit veszít –okoskodott Ben.

Én csak némán álltam és mosolyogtam, mikor megláttam egy plakátot a faliújságon.

-         Figyeljetek skacok! Látjátok azt a plakátot? Tök jó sítábort szerveznek február 20-tól 25-ig. Ugye megyünk?

-         Menjünk, nézzük meg a részleteket a plakáton!

  Ott voltak a faliújságnál Nináék is.

-         Nézzétek, itt van Szent Johanna! –kiáltotta Nina és elkezdtek rajtam nevetni.

-         Hagyjátok már békén!- szólt rájuk Christopher, mikor odajött hozzánk.- Lehet, hogy másképp látja a világot, mint mi, de ezért nem kellene gúnyolódni vele. Amúgy fogtok jönni a sítáborba?

-         Igen, ezért is jöttünk ide.- válaszoltam.

-         Huhú, az apáca síelni tanul!

-         Fejezd már be végre Nina! –szólt rá Christopher.

-         Jól van, na csak olyan szánalmas az a lány.

-         Nem is szánalmas, nagyon is bátor, hogy fel meri vállalni magát.

-         Inkább menjünk! - szólt Sarah.

-         Rendben, igazad van, legalább nem hallgatjuk Mrs. Szöszi nyavalygását – helyeselte Tom.

-         Hannah, Mr. Ghertonnál lehet jelentkezni! – kiáltott utánam Christopher.

-         Köszi!

 Óra előtt a többiekkel elmentünk a tanár úrhoz, hogy jelentkezzünk a táborba, mint kiderült nagyon költséges. Jaj, Istenem, apáék nem fognak elengedni.- villant át az agyamon. A többieknek ez nem gond, de mi átlagos körülmények között élünk. Nincs két vagy három autónk, nincs luxus villánk, meg egyébként sem tudok síelni.

Nagy csoda lesz, ha elengednek. A határidő vége gyorsan közelgett, minden barátom mehet, csak engem nem engednek apáék. Rengeteget könyörögtem nekik, de a válasz mindig ugyanaz volt, ”most nem, mert nem állunk olyan jól”. Aztán támadt egy jó ötletem elmegyek diák munkára, még van egy kis időm, addig keresek egy kis pénzt így apáéknak

nem lesz annyira megterhelő. Sokat imádkoztam Istenhez, hogy segítsen aztán valami csoda folytán. Megegyeztem a szüleimmel, az egyik nagy divat cég keres új alkalmazottakat.

  Hála Istennek megkaptam az állást, mert már betöltöttem a 18-at, így suli után és hétvégenként dolgoztam. Kiszolgáltam az ügyfeleket kávéval és teasüteményekkel, ennyi volt csak a feladatom. Szombat délelőtt egy megbeszélés volt a cég vezetőinek, mikor kijöttek a konferencia teremből, megláttam egy elegáns és szép nőt, nagyon ismerős volt, csak vajon honnan?

-         Kérek egy kávét és egy pohár szénsavmentes ásványvizet! Hozd majd be az irodámba!- hangzott az utasítás.
 Mikor beléptem az irodába azt hittem, elejtem a tálcát.

Rögtön, rájöttem honnan volt ez a nő annyira ismerős, a templomban láttam karácsonykor nem más, mint Christopher anyukája. Gyorsan letettem a tálcát és siettem kifelé, a liftre vártam, mikor megláttam Christophert kilépni az anyukája irodájából. Jaj ne, észrevett!

-         Szia! Te mit keresel itt?

-         Hali! Tulajdonképpen itt dolgozom. – válaszoltam kissé zavartan.

-         Itt dolgozol? Modell vagy?- kérdezte mosolyogva.

-         Nem- nem.

-         Pedig nagyon szép vagy, sokkal csúnyább lányok is modellkednek.

-         Én? Szép? Ugyan.

-         Biztos sokan mondták már.

-         Nem vagyok modell, és nem is szeretnék az lenni. Kávét főzök az ügyfeleknek meg ilyenek.

-         Aha, értem.

-         És te? Modellkedsz?- kérdeztem mosolyogva.

-         Dehogy is. Anyának segítettem pár dolgot. Amúgy ne haragudj a múltkoriért, ne törődj a  többiekkel, nincs igazuk.

-         Nem haragszom rájuk.

-         Akkor jó, na megyek, majd még találkozunk. Helló!

-         Szia!

 Telt az idő, közeledett a sítábor, sokat dolgoztam, szinte már alig voltam otthon. Észrevettem, hogy egyre nehezebb minden, nem szakítok elég időt a legfontosabb dologra. Voltak olyan napok, mikor egy pillanatra se tudtam elcsendesedni és a bensőmmel törődni, ez szörnyű, mert élő robottá változtam. Csak kapkodsz és sietsz, mindenért idegeskedsz. Van értelme?

A mai világ a kapkodásról és a sietségről szól.  A fontos dolgok értelmetlenné és feleslegessé vállnak. Az emberek szaladnak, futnak, kapkodnak, aztán mikor oda jutnak, hogy letelt az idejük ez a kérdés megfogalmazódik: Tettem valami értékes dolgot? Mi lesz, majd ha meghalok? Én erre azt mondom: Nagyon értékes vagy Isten számára. .Nem azért születtél, hogy gépként viselkedj és minden napod a kapkodásról, a futásról szóljon. Szebb és jobb dolgokra vagy teremteve!
 Eljött a sítábor előtti nap, nagyon várom már, hogy ott legyünk.

Összegyűjtöttem a tábor árának ¾-ét, anyáék kipótolták és tudtunk kölcsönözni sífelszerelést is. Szóval minden meglett, igaz az én felszerelésem nyomába se fog érni a többiekének, de nem zavar, így is hálás vagyok az Úrnak.

  A szobámban voltam és pakoltam be az utazó táskámba, mikor bejött Rachel.

     - Bejöhetek?- kérdezte csendesen.

     - Már bent vagy, úgyhogy gyere nyugodtan.

     - Oké csak annyit akartam mondani, hogy vigyázz magadra és ne indíts el lavinát!

     - Jól van, megpróbálok nem tenni semmi balekságot.

     - Na azért, amúgy hozz nekem valami ajándékot! El ne felejtsd!

     - Oké. –mosolyogtam rá,- na jó éjszakát!

Alighogy kiment, jött anya.

-         Figyelj, apa be fog vinni holnap reggel autóval az állomásra! És itt a költőpénzed is!

-         Csak ennyi? De miért?

-         Sajnálom, de csak ennyi. Most nem állunk jól anyagilag.

-         De ebből alig tudok valamit venni, mert olyan drága ott minden.

-         Legalább meg tanulsz spórolni.- mondta és átölelt.- Betettél mindent? Semmit nem fogsz itthon hagyni?

-         A fél szobámat plusz a gitáromat is bepakoltam.

-         Akkor ideje lenne aludni menni, mert holnap korán kell kelni.

-         Mindjárt csak még le kell zuhanyoznom is, de sietek.

-         Rendben. Jó éjszakát! Holnap költelek, mert tudom, hogy elaludnál.

 Miközben zuhanyoztam elkezdett egy dallam a fülemben csengeni, nagyon szép volt.

Miután letusoltam leírtam nagyjából a dallamot és a kottát betettem a gitárom mellé, azután lefeküdtem.

-         De jó lesz holnap!- gondoltam – Ott lesznek Emmáék, Christopher is jön, de sajna Nina és a barátnői is ott lesznek. Biztos, hogy fognak gúnyolódni, ahogy a múltkor. De nem fognak érdekelni, mert vannak fontosabb dolgok is, vannak, mint hogy törődjek velük.

 Eljött a reggel, megreggeliztem, felöltöztem, siettem de ennek ellenére is késésben voltunk.

Apa gyorsan vezetett, hogy elérjük a vonatot, végigimádkoztam az utat, hogy elérjük a szerelvényt. Mikor oda értünk, kivettük a bőröndöket a csomagtartóból és rohantunk a várótermen át a vágányokig. Mindenki minket nézett, elég vicces látvány lehettünk.

-         Apa igyekezz, 1 perc múlva indítják!

-         Nyugi nem késed le.

-         Siess már!

 Oda értünk a 7. vágányhoz még éppen időben. A többiek integettek az ablakból, így gyorsan felszálltam és már indultunk is. Egy hajszálon múlt, de az Úr meghallgatott ebben is, egyébként nálunk családi hagyomány, hogy elkésünk mindenhonnan.

Az út nagyon hosszú volt, végig Nináék kényeskedését kellet hallgatnom, úgyhogy inkább betettem az MP4 lejátszómat, zenét hallgattam és néztem a tájat. Nagyon szép, ahogy a hófehér fenyőfák elsuhannak mellettünk, az ég pedig halvány lila és a felkelő nap sugarai csillognak a hótakaró felszínén. De szegény azaz ember, aki nem veszi észre ezeket az apró csodákat, melyek nem véletlenek!
Nagyon szeretek zenét hallgatni miközben utazok, mert sokszor úgy érzem, hogy repülök a messzeségben. Szeretek szabadnak lenni.
Tedd le a gondjaidat és légy szabad! Olyan jó, hogy van Kire bízni a terheimet, és szabad lehetek akár egy sas madár a hegyek között. Hiszen Isten is szabadnak szeretne látni! Törd össze a rabláncaid, mert nem fogolynak születtél!

 Teltek az órák és hamar besötétedett, elaludtam. Az álmok olyan könnyedek és jók, ha nem félsz és nem szorongsz, nyugalom, béke és harmónia uralkodik az életeden, ha Istenre bízod magad, ezt tapasztalatból mondom. Lehet, azt mondod, hogy, túl szép, hogy igaz legyen, de nem hazudok, ez valóban igaz.

 Reggel lett mire felkeltem átaludtam az éjszakát. Kinyitottam a szemem és hatalmas hegyek között jártunk.

-         Ez az, végre megérkeztünk!

 Leszálltunk a vonatról, körbe néztem, magas hegyek mindenhol. Egy fantasztikus kisvárosban voltunk. Nagyon hangulatos hegyi városka, igazi síparadicsom.

A fogaskerekű felvonóval felmentünk a hotelig, ahol a szállásunk volt. Wáó! Mikor megláttam, rögtön rájöttem, hogy miért volt olyan drága a tábor. Nagyon modern és szép.

A hegyoldalban helyezkedett el. Bementünk a recepcióhoz, ott megkaptuk a szobakulcsokat és már mehettünk is a szobáinkba. Én Emmával és Sarah-val voltam egy szobában. Ben, Jason és Tom voltak a velünk szemközti szobában. Mellettünk voltak Christopherék, Nináék pedig egy emelettel lejjebb voltak Mi hárman nagyon király szobát kaptunk, mikor beléptünk gyorsan ledobtuk a táskáinkat és megnéztük a szobát. A fürdőben masszázs funkcióval ellátott sarokkád várt minket, az ágyak is nagyon kényelmesek és nagyok voltak. A nappaliból három szoba nyílt, minden szobában volt egy franciaágy, tehát nagyon jól elfértünk. A nappaliban LCD TV és egy nagyon jó kanapé volt, a kis hűtőnk tele nasival és fagyival.

       - Na csajok ma megnézünk egy király filmet, és közben degeszre esszük magunkat

           fagyival! – kiáltotta Emma és a fejemhez vágott egy párnát!

-         Párnacsata!

-         Most ne haragudjatok, de nincs kedvem.- szóltam csendesen.

Kimentem a teraszra, gyönyörű volt a kilátás, a városra nézett a szobánk. Este tuti ki fogok ülni ide. Kipakoltuk a cuccainkat a táskákból, majd utána lementünk a társalgóba, mert ott volt a gyülekező. Mrs. Moren, az egyik kísérő tanár beosztott minket csoportokba, attól függően, hogy ki hogy tud síelni. Én a kezdők közé kerültem, Christopherék és Emmáék pedig a haladókhoz, azon belül is a legjobbakhoz. Nina és a barátnői összenéztek és elkezdtek nevetni, ahogy látták, hogy az amatőrökhöz tartozom.

-         Na jó, most már meg vannak csoportok, ismerjétek meg az oktatóitokat! – mondta Mrs. Moren.

Emmáék egy idősebb oktatót kaptak, de az én oktatóm még sehol sem volt, aztán 10 perc késés után betoppant egy magas és helyes srác.

-         Bocsi a késésért! Mike vagyok. Hol vannak a kezdők?

-         Itt vagyunk!- válaszoltam mosolyogva.

-         Ó, sziasztok, ne haragudjatok, hogy késtem. A pontosság nem az erősségem.

-         Nyugi, az nekem se.

-         Tényleg hogy hívnak titeket?- kérdezte.

-         Én Hannah Merson vagyok.

-         Szép neved van, a húgomat is így hívják.

Én csak mosolyogtam, de látnotok kellett volna Nináék arcát, mikor meglátták, hogy ez a srác lesz az oktatóm. Az király pillanat volt. :D

Ebéd után volt az első edzés, nagy nehezen felvettem a sídzsekit és a síbakancsot, majd elindultam a felvonóhoz. Ott volt a gyülekező. A kezdők közül én voltam a legidősebb, ez kissé nyomasztó volt. Az oktató megint késett, mikor megérkezett, csak mosolyogtunk rajta.  

-         Jaj, bocsi már megint késtem!- mondta a levegőért kapkodva, mert nagyon sietett.

Nekem egyre szimpatikusabb lett, nagyon tiszta kék szeme volt, szerettem belenézni, mert nagyon barátságos volt. Elkezdtük a síelést, megtanította az alapokat, a siklás közbeni mozgást is gyakoroltuk, aztán a kezdőpályán próbálgattuk a tudásunkat. Nagyon sokat bénáztam, de ő csak mosolygott és segített a hibáim kijavításában. Szinte az összes zászlót kidöntöttem. =)

Hamar eltelt az idő, esteledett. A csoport nagy része felvonóval lement. Mike és néhány ember -köztük én is- elbeszélgettünk, ezért késtem a vacsiról egy kicsit. Mikor leültek rögtön nekem, szegezték a kérdést:

-         Mi van az oktatóval? Láttuk, hogy együtt jöttetek.

 

Oldal: Napkelte 8.fejezet
Napkelte/ Sunrise ez a könyv címe =) remélem tetszeni fog - © 2008 - 2024 - napkelte.hupont.hu

A HuPont.hu-nál a honlap készítés egyszerű. Azzal, hogy regisztrál elkezdődik a készítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat